A rövid élelmiszer-ellátási lánc és az ökológiai átmenet

BEVEZETÉS

Ebben a fejezetben arra keressük a választ, hogy a rövid élelmiszer-ellátási lánc pozitív hatással van-e az üvegházhatású gázokra, a szennyezésre, a biológiai sokféleségre.

Először nézzük meg a szén-dioxid-egyensúlyt a REL-ben, amikor a félig üres kisteherautók és a fogyasztók egy gazdaság üzlethelyiségébe utaznak, hogy néhány kiló terméket forgalmazzanak vagy vásároljanak. Ebben az esetben nagyobb mértékben hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, mint a teherautóval vagy hajóval történő távolsági szállítás. Ez a tényező érvként szolgál az ipari lobbik számára az ipari élelmiszerlánc népszerűsítése érdekében. A REL-ek az újra lokalizált gazdaság lánzsája, de egyben egy új, ökológiaibb, demokratikusabb és szociálisabb gazdaság lándzsája is. = költőinek tűni, de nekem nehezen értelmezhető A REL-ek különböző elemei egy kerek egészet alkotnak, de még nem kapcsolódnak egymáshoz, ellentétben a globalizált gazdasággal. Szervezeti és környezeti szempontból tehát még mindig nagyon sokat kell fejlődni. A termékek utolsó kilométereinek témakörében például azt vizsgáljuk, hogy a városok mit tesznek az "alacsony kibocsátású zónák" létrehozása érdekében, hogy megfeleljenek a környezeti kritériumoknak. Az európai környezeti célkitűzések 2030-ban történő megvalósítása érdekében a REL szervezők nagyban tudják (és kötelesek) támogatni a REL érdekeltjeit a széndioxid-kibocsátásuk csökkentésében és az agroökológia terén. Ebben a fejezetben áttekintjük azokat az elemeket, amelyek befolyásolhatják a rövid élelmiszer-ellátási lánc-projektek környezeti egyensúlyát, és bemutatjuk a helyi jó gyakorlatokat és azok megvalósítását.

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A REL szervezők információt találnak a REL ökológiai átmenetre gyakorolt hatásairól, mert a jövőbeni REL szervezőknak ismerniük és alkalmazniuk kell a környezetbarát gyakorlatokat a CO2-kibocsátás, az egyéb légszennyező anyagok kibocsátás, a nem újrafelhasználható csomagolások és a káros vegyi anyagok alkalmazásának csökkentése érdekében. Ebben a fejezetben megoldásokat fognak találni arra, hogy minimalizálják ezeket a hatásokat az általuk helyi szinten szervezett projektekben. Ez a téma az ökológiai átmenetnek nevezett francia jogalkotási és elméleti mozgalmon alapul, amely felhívja a figyelmet a fenntarthatóbb mezőgazdasági-élelmiszeripari rendszerre.

KULCSSZAVAK

ökológiai átmenet, környezetbarátabb mezőgazdaság, agroökológia, újrafelhasználható csomagolás, helyi feldolgozás, logisztikai összevonás, helyi gazdaság

TANANYAG CÉLJA

A REL szervezők tisztában vannak a REL-ek "gyenge pontjaival" agroökológiai szempontból. Ezen fejezetben megtanulják, hogyan érveljenek partnereikkel (köztes szereplők, gazdák, fogyasztók, helyi önkormányzatok stb.) szemben, hogyan győzzék meg őket. Megismerik a döntések meghozatalának mechanizmusát (illetve a dinamika ösztönzését =  or stimulate dynamics kell ez ide, sz’tem nem érthető. hacsak Kati em francia tudása okán), ami lehetővé teszi a projekt(ek) környezeti értékelésének javítását.

A környezeti egyensúlyt befolyásoló tényezők, és fejlesztésükhöz szükséges tennivalók

Ebben a fejezetben megvizsgáljuk a környezetbarát technika alkalmazásának lehetőségeit a rövid élelmiszer-ellátási láncok főbb szakaszaiban. A cél, bemutatni a jövőbeni REL szervezőknek, hogy hol kell beavatkozni a CO2-kibocsátásnak, az egyéb légszennyező anyagok kibocsátásának, a nem újrafelhasználható csomagolások és a káros vegyi anyagok alkalmazásának csökkentésére irányuló gyakorlatokba. A rövid élelmiszer-ellátási lánc alternatív módot kínál e tevékenységek fokozására, mivel a fogyasztók gyakran nyitottak és érzékenyek a környezetbarát termékek iránt, ráadásul többségük hajlandó többet fizetni a bio élelmiszerekért vagy a megfontoltabb gazdálkodási és szállítási technológiákért. Ezek a tendenciák több ismeretet és segítséget igényel környezeti szempontból a REL szervezőtől, hogy jobban belelásson az agroökológia, a biológiai sokféleség, az élelmiszer-szuverenitás és az ökológiai termelés rendszereibe, amelyekre a tudatos fogyasztók és a gazdák gyakran igényt tartanak.

Először meg kell határoznunk az ökológiai átvitel francia kifejezését, amelynek fontosságát és jövőbeni szerepét az európai közös agrárpolitikában (KAP) az Európai Parlament (Európai Parlament, 2016) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) (Savigny, G. 2019.) is kiemelt.  Savigny azzal érvelt, hogy az EESC szeretné, ha az agroökológiai projekt az egész EU-ban megvalósulna, strukturált cselekvési terven alapulva, különféle helyi, regionális és európai szintű tőkeáttételekkel. Megemlített néhány olyan intézkedést, amely hozzájárulna az ökológiai átmenethez és a rövid élelmiszer-ellátási láncok fejlődéséhez, így például a hozzáférhető finanszírozást a KAP második pillérében, az élelmiszer-jogszabályok kistermelőkre történő rugalmas alkalmazását kistermelés érdekében, megfelelő oktatási és tanácsadási szolgáltatások kialakítását vagy megerősítését a közvetlen értékesítés és az agroökológiai gazdálkodás elősegítése érdekében, a gazdálkodók közötti cserehálózatok ösztönzését, az agroökológiai és a termelők szükségleteit a rövid láncokban vizsgáló kutatásokat, a versenyszabályok kiigazítását annak érdekében, hogy a helyi vendéglátást rövid, helyi láncokon keresztül könnyebben lehessen ellátni.

Ezek a pontok megerősítik ennek a fejezetnek a szerepét és a környezeti megközelítést, amelyet a rövid élelmiszer-ellátási lánc azon szereplői vesznek figyelembe és szereznek meg, akik segítenék a gazdálkodókat a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítésben.

Az elmúlt évtizedben a francia kormányok elkezdték megerősíteni a mezőgazdaság ökológiai javítását célzó intézkedéseket. A Földművelésügyi Minisztérium által 2008-ban elfogadott „Ecophyto 2018” (Európai Bizottság, 2018b) terv óta az új agrár-kerettörvényig (2014. október 13-i Loi d'avenir), amely kifejezetten hivatkozik az agroökológiára, külön az kormányzati intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a gazdálkodókat fenntarthatóbb gyakorlatra ösztönözzék. Ezen jogszabályok keretében a termelőket arra ösztönzik, hogy alternatív termelési módszereket alkalmazzanak, hogy csökkentsék a szintetikus inputfelhasználást és kombinálják a gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményeket (Magrini et al., 2019).

Magrini et al. (2019) ezt a politikai, környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatot írta le tanulmányaiban, amelyet a jobb megértés érdekében az alábbiakban idézünk:

„Ez a mezőgazdasági átalakulás az ételt is megkérdőjelezi (Francis és mtsai 2003; Barbier és Elzen 2012; Hinrichs 2014; Gliessman 2015). A FAO (2012) az élelmiszereink fenntarthatóságát a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódóan határozta meg a következő öt kritérium szerint: (i) védi az ökoszisztéma biológiai sokféleségét; (ii) hozzáférhető és kulturális szempontból elfogadható; (iii) gazdaságilag igazságos és megfizethető; (iv) biztonságos, táplálkozási szempontból megfelelő és egészséges; és (v) optimalizálja a természeti és emberi erőforrások felhasználását. A mezőgazdaság és az élelmiszer-rendszerek fenntarthatósága tehát egyszerre vonja maga után a technikai változásokat és az őket irányító értékeket: ehhez szükséges a „nem technológiai változások” alkalmazása, mint például a fogyasztói magatartás, a társadalmi normák, a kulturális értékek és a formális intézményi keretek” (OECD 2010). Ez még relevánsabb, tekintve, hogy „mezőgazdasági gyakorlatainkat elsősorban nem az agronómiai vagy ökológiai tudomány, hanem a piacok, a szabályozás és az agrártámogatási programok határozzák meg” (Weiner 2017).

A mezőgazdaság és az élelmiszer ökológiai szempontú átalakítását magában foglaló, több érdekelt felet (gazdálkodókat, ellátási láncokat vagy természeti erőforrások menedzsereit) érintő rendszerszintű átalakulást, amelyet szándékos politikai akarat változtat meg, agroökológiai átmenetnek nevezzük (Duru et al. 2015a). Ne feledjük, hogy ez egy átmenet és nem forradalom, mert nem kifejezetten vonja maga után az egyéb változások szükségességét, a mezőgazdaságot és az élelmiszereket megalapozó társadalmi modell kapitalista alapjaihoz képest (vö. Hinrichs 2014 vagy Brown és mtsai 2012). Kapitalista rendszerünkben átmenet a fenntarthatóbb mezőgazdasági és élelmiszer-rendszer felé történő elmozdulás."

A másik fogalom, amit tisztázni kell, az agroökológia.

„Az agroökológia kifejezést Bensin, az orosz agronómus az 1930-as években használta először, kezdetben az ökológiai módszerek alkalmazásánál, a növények kutatásában. Az agroökológia nagy vonalakban összefüggő egészként definiálható, amely lehetővé teszi olyan mezőgazdasági termelési rendszerek kidolgozását, amelyek kihasználják az ökoszisztémák által nyújtott funkciókat, csökkentik a környezetre nehezedő nyomást és védik a természeti erőforrásokat. Tudományos szempontból az agroökológia tudományágként határozható meg, az agronómia, az ökológia és a társadalomtudomány kereszteződésével, előnyben részesítve a szisztémás megközelítéseket. Végül, amikor bekövetkeznek, az agroökológiai mozgalmak a mezőgazdaság modernizálásának irányába mutató irányzat mentén teszik ezt, és elősegítik a vidékfejlesztést, az élelmiszer-szuverenitást és a környezetbarát gazdálkodást” (Schaller, 2013).

A következő alfejezetekben áttekintést adunk az ökológiai átmenet főbb szakaszairól és gyakorlatairól az ellátási láncok lépései alapján: termelés, feldolgozás, csomagolás, logisztika, fogyasztók, kormányzás.

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSI TECHNIKÁK: A PRIORITÁS

A mezőgazdasági termelés több mint 50%-kal járul hozzá a teljes CO2-kibocsátási mérleghez, jóval a szállítás, csomagolás, feldolgozás előtt (Schaller, 2013). A REL szervezők számára ezért az a kihívás, hogy egyidejűleg olyan mezőgazdasági termelőkkel dolgozzanak, akiknek a legjobb agroökológiai gyakorlata van, ugyanakkor ösztönözzék a többieket a gyakorlatuk megváltoztatására. Íme néhány elem, amelyekre támaszkodhat:

  1. Input

A külső források használata a helyi erőforrások használata helyett a tudásanyag kiszervezését jelenti. Ez a tudás már nem függ a helyi őslakos közösségektől: kívülről származik, felülről lefelé irányuló megközelítést jelent az input-beszállítók és külső szakértők kezéből (LRD, 2007). A gazdákat általában a technológia választás nélküli passzív befogadójává alakítja (Medina, 2009). Ez a természettel való kapcsolatokban is radikális elmozdulását jelent a hagyományos paraszti mezőgazdasághoz képest.

A hagyományos mezőgazdaságban széles körben alkalmazott ásványi műtrágyák (például nitrogén, foszfor) fosszilis energiából származnak. Használatuk gyakran összefügg a monokultúrát támogató gyakorlatokkal. Ezért az agroökológiai alapú szolidaritás új formái magukban foglalják az állatállomány szennyvízének területi kezelését és az ásványi műtrágyákat szerves műtrágyákkal helyettesítik.

A másik gyakran kiemelt téma a fehérjék eredete. Az európai szójabab behozatala az 1970-es évek eleje óta 5-szörösére nőtt. A szója meghatározó szerepet játszik az Amazonas és a szavannák erdőirtásában, ráadásul genetikailag módosítottak (GM), amelyek kiszámíthatatlan kockázatokat jelentenek az emberi és az állati egészségre. Az Európai Unió évente 17 millió tonna növényi nyersfehérjét (szójabab, hüvelyesek, napraforgó stb.) importál, beleértve 13 millió tonna szójababot, ezzel Kína mögött a világ második legnagyobb importőre. Ezt a hatalmas számot az élelmiszeripari vállalatok monopóliuma, az élelmiszeripari és üzemanyag-gazdaság közötti erősödő kapcsolat, a „szupermarket-forradalom”, a liberalizált élelmiszerkereskedelem, az egyre koncentráltabb földtulajdon, a csökkenő természeti erőforrások bázisa és az élelmiszer-mozgalmak világszerte tapasztalható növekvő ellenállása kormányozzák” (Holt -Giménez és Shattuck, 2011).

A magokat elsősorban hozam és nem a betegségekkel vagy a vízzel szembeni ellenálló képesség alapján választják ki. A "vetőmag - növény-egészségügyi termékek" párosítást tökéletesen szemléltetik a multinacionális cégek (pl. Syngenta), aki mind a kettőt kifejlesztik. A helyi vetőmagfajta azonban elősegítheti az éghajlati kockázatokkal szembeni ellenálló képességet a biodiverzitás, a kártevő-rezisztencia gazdagításával.

  1. Energia autonómia (és forrás: fosszilis vagy megújuló)

Bármi, ami fosszilis energiát takarít meg, javítja a gazda környezeti egyensúlyát. Európa minden területén vannak az évszakokhoz igazodó termelések. Ha télen paradicsomot termelnek Hollandiában, annak akkor is lesz környezeti hatása az üvegház melegítése és az azzal járó anyagi beruházások miatt, ha a közelben fogyasztják.

A REL szervező számára a megoldást az agrárökológiával foglalkozó gazdálkodók és a mezőgazdaság zöldítésére szolgáló területek jelenthetik.

  1. Melléktermék-megközelítés

Néhány mezőgazdasági termelésnek más felhasználási lehetőségei is lehetnek, mint az élelmiszerek, ezek a melléktermékek. Ilyen például a szalma, ami felhasználható házak építéséhez a búza előállítása mellett, a kender a szövetek előállításához az olaj előállítása mellett, a tehenek bőre a táskák készítéséhez a hús vagy tej előállítása mellett, vagy a juhgyapjú a hús előállítása mellett. Ez a „melléktermék” megközelítés lehetővé teszi a REL hatásának fokozását az ökológiai átmenet során: kisebb a földterületre gyakorolt nyomás, kisebb a környezetszennyezésre gyakorolt hatása a hasonló ipari termékekkel szemben (biológiailag lebomló), kevesebb a szállítás (ha a termékeket elsősorban a területen használják fel). Ezenkívül további bevételt hoz. Az európai uniós és az azon alapuló nemzeti jogszabályi keretrendszer azonban gyakran nagy akadályt jelent a melléktermékek és a második jövedelem felhasználása és a hozzáadott érték létrehozása előtt. REL szervezőként fontos megismerni a nemzeti szabályozást, különösen az állati melléktermékek esetében.

  1. Mezőgazdasági gyakorlatok

Az alábbiak olyan jó gyakorlatok kerülnek bemutatásra, amelyek útmutatást nyújthatnak a REL szervezőnek a termelőkkel folytatott munka során (Osez mezőgazdaság, 2020).

  • Rotáció, amely hüvelyeseket tartalmaz a nitrogén talajba kötésére,
  • Az állatok jelenléte (vagy a termelők és a tenyésztők közötti együttműködés megléte) a trágya és a betakarítás melléktermékeinek javítása érdekében,
  • A saját termelésű vetőmagvak használata a betegségek és kártevők ellen való jobb ellenálló képesség érdekében,
  • A szántás elhagyása (vagy minimális talajművelés), amely hozzájárul a talaj természetes termékenységének javulásához,
  • Téli talajfedő növénytakaró az erózió megfékezésére,
  • Olyan termesztési technikák választása, amelyek kevés öntözést igényelnek vagy egyáltalán nem igénylik az öntözés, a vízkészlet megőrzése érdekében,
  • Sövények (vagy agro-erdészeti gyakorlatok) jelenléte a biológiai egyensúly elősegítése érdekében,
  • A terület szezonalitásához igazított termelési lehetőségek,
  • Energiatakarékos technikák, például napelemes takarmány szárítás, az állatok kihajtása és legeltetése napelemes villanypásztor alkalmazásával,
  • Integrált kártevőirtás (IPM), amely az ökoszisztéma ellenálló képességét és sokféleségét használja fel a kártevők, a betegségek és a gyomok elleni védekezésben, és csak akkor próbál növényvédő szereket használni, ha más lehetőségek hatástalanok,
  • Agrárerdészet, amely a multifunkcionális fákat beépíti a mezőgazdasági rendszerekbe, valamint a közeli erdőforrások kollektív kezelése,
  • Akvakultúra, amely halakat, garnélarákokat és más vízi erőforrásokat épít be a mezőgazdasági rendszerekbe, például öntözött rizsföldekbe és halastavakba, és ez növeli a fehérjetermelést,
  • Szárazföldi területeken történő vízbegyűjtés, ami a parlagon hagyott és rossz minőségű földek megművelését, valamint az esővíz jobb megtartása érdekében a földterületeken növények termesztését jelenti.

Az agroökológiai technikák alkalmazásával a mezőgazdasági termelő javítja gazdasága energia-egyensúlyát (és autonómiáját), elősegíti a biológiai sokféleséget, csökkenti vagy megszünteti a növényvédő szerek használatát. Az agroökológiai megközelítés sikeres megvalósítása azonban magában foglalja a farm szakaszon való túllépést is. A környezeti kérdések többsége magasabb szinteken dől el: a biológiai sokféleség fenntartása az élőhelyek és a tájak szintjén, az ivóvíz minősége a gyűjtési terület szintjén, az erózió a vízválasztó szintjén, a fajtarezisztenciák fenntarthatósága a területek és a termelési vagy gyűjtőmedencék szintjén, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése globális szinten stb. Ezeket a szinteket (térbeli skálákat) tehát mind fizikai tényezők (a medence oldala), mind az emberi tevékenységek behatárolják. Kérdés "a mezőgazdasági tevékenységek és a tájképi struktúrák térbeli-időbeli szervezeteinek megtervezése, a környezet sajátosságaihoz igazítva, úgy, hogy a gazdák részesüljenek a biodiverzitás, a környezet által nyújtott szolgáltatásokból és csökkentsék a környezetre gyakorolt hatásokat" (Mzoughi, 2013). A mezőgazdaság zöldítésének ezen megközelítése megköveteli a terület minden szereplőjének bevonását (Colin, 2018).

A REL szervezőnek tehát érdekeltnek kell lenni ezekben a területi szintekben, léptékekben vagy a szereplőkkel való együttműködés érdekében, vagy azért, hogy cselekvésre ösztönözze őket.

A HELYI TERMÉKEK FELDOLGOZÁSA: A HIÁNYZÓ KAPCSOLAT

A termék feldolgozásának környezeti egyensúlyra gyakorolt hatása továbbra is gyenge, ha a kontextustól elkülönül, például, a gyártási módszerekhez képest. Az életciklus-elemzés (lásd az 1.  melléklet grafikája) például a termelői búzából készült kenyér esetében (a Recipe H 2016 módszer szerint) azt látjuk, hogy a liszt előállításán kívül (a fafűtéshez kapcsolódóan) a hatás 5% a teljes ciklusra (Colin, 2018).

A helyi termelés a közeli feldolgozóegységek nélkül kihatással van a teljes értéklánc és különösen a gazdálkodói környezet, társadalmi, és gazdasági egyensúlyára is. Például egy marhahústermelő (aki helyi értékesítést végez) jövedelme 1 és 4 között változhat, attól függően, hogy van-e közeli vágóhíd (Chiffoleau 2020).

Európában az éghajlati zónák miatt a mezőgazdasági termelés nagy része szezonális. A nyersanyagok feldolgozása a megtermelés időszakában azért szükséges, hogy elkerüljük az év hátralévő részében az importot, valamint, hogy lehetővé tegyük a helyi termékek árának támogatását a megtermelés időszakában. Ez hozzájárul a helyi kistermelők gazdasági életképességének javításához is.

Még akkor is, ha egy kis feldolgozó egység energiahatékonysága eleve rosszabb, mint a termék kilójára vetített ipari termelés, össze kell hasonlítani a helyi munkahelyek létrehozásával, a munkája és otthona közötti távolság csökkentésével, a tájegység élelmiszer-autonómiájával vagy a mutatók megváltoztatásával: az elfogyasztott energiát már nem a termék kilogrammjára, hanem a létrehozott / fenntartott munkahelyek számára, a létrehozott eurókra kell mérni (Loiseau et al. 2018).

A kis helyi gyümölcs-, zöldség-, hús- és tejfeldolgozó egységek lehetővé teszik a helyi gazdaság fejlesztésével foglalkozó vállalkozók létrehozását, akik még a vidéki régiókban is képesek más vállalkozókat odavonzani és működő gazdaságot teremteni. Ők, azokra a REL szervezőkre számítanak, akik rövid ellátási láncokon keresztül támogathatják őket az ökológiai, társadalmi, gazdasági átmenet megteremtésében.

Hentesek, pékek, sajtkészítők, szakácsok; - ezek az élelmiszeripari szakemberek is vásárolhatnak helyben, azzal a feltétellel, hogy túllépnek a versenyen (pl. a tenyésztők kísértést érezhetnek egy daraboló- és feldolgozóüzem létrehozására, hogy az egész láncot irányítsák anélkül, hogy szükségük lenne a helyi hentesre, ez a dobozos húseladás esetében van így). Ezek könnyen összekapcsolhatók a REL szervező támogatásával és a helyi kézművesek okos folyamatokat állíthatnak fel (vagy a hagyományos technikák által inspirálódhatnak), amelyek hozzájárulnak a környezeti egyensúly javításához:

  • A sörgyárak felhasználják a mellékterméket annak érdekében, hogy aperitif süteményeket készítsenek vagy ellássák az állományt, más felhasználási célra visszanyerjék a gyártási folyamathoz kapcsolódó forró vizet.
  • A természetes kovászos kenyérsütők nem használnak kelesztő kamrát (energiamegtakarítás és kevesebb beruházás), mások a fatüzelésű kemencéből visszanyerik a hőt a víz melegítésére, vagy részecskeszűrővel és hőoptimalizálással rendelkező fa kemencéket választanak.
  • Desztillátorok, illóolajgyártók készüléküket helyi fával melegítik.
  • A kézművesek a lakto-erjesztést (fermentálást) használják a zöldségek tárolására. Ez a folyamat nem igényel főzést, és érdekes táplálkozási egyensúlyt biztosít.
  • Fa tüzelésű kemencében történő sütés, külön szűrővel (kenyérhez vagy pizzához), ha az energia megújuló és helyi (mint fa pellet, amely kevesebb szennyező anyagot termel), lehetővé teszi a CO2 és a finom részecskék csökkentését.

CSOMAGOLÁS: AZ IPARI ÉLELMISZER-RENDSZER JELE

Általánosan elfogadott állítás, hogy a termelési és fogyasztási helyek közötti szállítási távolság csökkentése, csökkenti a termékcsomagolást. A REL legtöbb nyerstermékének nincs szüksége csomagolásra a szállításhoz. Ezenkívül a fogyasztók sok esetben újrahasználható csomagolást használnak, például szövetzacskókat, fadobozokat stb., amelynek jerlentős környezeti hatása van, mivel nem hoz létre további szállítást. Ez az újrafelhasználás pénzt takarít meg mind a csomagolás előállítása, mind a hulladék szempontjából (Ademe, 2017).

A műanyag csomagolásoknak (Francia Ökológiai Minisztérium, 2019), ha csak az üvegházhatású gázokat számolják, az éghajlatváltozásban kis szerepe van a gyártási módszerekhez és a szállításhoz képest, de gyakran együtt jár az ipari, lokalizációtól és szezonalitástól mentes rendszerrel. Következésképpen közvetett módon hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok megnövekedéséhez. Ezért a REL szervezőknek a teljes láncot át kell látniuk, és azon dolgozni, hogy csökkentsék a műanyag felhasználását a helyi gyártókkal való együttműködésben.

Meg kell említeni azt is, hogy az üvegcsomagolást a környezetvédők nagyra értékelik. Az ADAME tanulmányában (Ma-bouteille, 2021) azonban rámutattak arra, hogy évente 2,3 millió tonna üveg kerül szemétbe, ami a teljes hulladék 49,6% -át teszi ki. A tanulmány arra is rámutatott, hogyha újrahasznosíthatjuk ezeket a helyi sörhöz, gyümölcslevekhez, szirupokhoz, borokhoz használt üvegeket, akkor országonként évente az energia 75%-t, a víz 33%-t, és a CO2-kibocsátás 79%-t takaríthatjuk meg. A francia Sommières régió és a LEADER (az Európai Unió vidékfejlesztési programjaival támogatott helyi akciócsoport) összefogott annak érdekében, hogy új projekteket indítsanak, hogy összegyűjtsék az üvegeket a fogyasztóktól, és újrahasznosítsák őket helyi fogyasztásra. Például ennek a támogatásnak köszönhetően létrejött a „Locaverre” vállalkozás, amely az előírásoknak megfelelően gyűjti és tisztítja meg az üvegeket, majd azokat visszaküldik a kistermelőknek. A projekt szociálisan érzékeny, mivel ezeket a tevékenységeket fogyatékkal élő emberek működtetik (Helloasso, 2021).

Megállapíthatjuk, hogy a REL szervezőknak kulcsfontosságú szerepük van a láncban a termelők és a fogyasztók tudatosításában, és abban, hogy támogassák a szereplőket az európai vagy nemzeti támogatási alapok felhasználásában.

LOGISZTIKAI (ÉS ELOSZTÁSI MÓDSZEREK): A FOLYAMAT MEGHATÁROZHATÓ EREDMÉNYEI

Ha csak a szállított termék kilónkénti CO2-kibocsátását vesszük figyelembe, a rövid élelmiszerláncok szállítási rendszereinek eredményei nem jók: megközelítőleg 10-szer alacsonyabb egy 32 tonnás nehézsúly esetén és 100-szor alacsonyabb egy tengerentúli teherszállító esetében, mint egy 3,5 tonnánál kisebb kisteherautó esetén (Ademe, 2017). Ez azt jelenti, hogy a közúti szállításnak nagyobb az üvegházhatásúgáz-hatása, mint más típusú elosztási módszereknek. Ezenkívül a Környezetvédelmi és Energiagazdálkodási Ügynökség szerint az utolsó kilométer az üvegházhatást okozó gázok 25%-t és a szén-dioxid-kibocsátások harmadát teszi ki. Az utolsó kilométer szintén nagyon drága, így az ellátási lánc teljes költségének 20-50% -át fordítják rá (Abdelhai, Malhéné, Gonzalez-Feliu, 2014).

Ezek az adatok csak a termék kilónkénti CO2-kibocsátását veszik figyelembe, és úgy tekintik, hogy a kistermelői vetőmagból származó helyi bioparadicsom, ugyanaz a termék, mint egy hibrid fajtából származó paradicsom, amelyet szezonon kívül és külföldön is üvegházban termesztenek. Valójában összehasonlíthatatlan termékeket hasonlítanak össze. Ezenkívül nincs integrálva ebben a teherautók forgalmát lehetővé tevő állami beruházások környezeti (és gazdasági) értékelése. Tágabb értelemben nem veszik figyelembe a rövid élelmiszer-ellátási láncokban történő vásárláshoz kapcsolódó multifunkcionalitást. Csak el kell menni a szabadtéri piacokra, hogy lássuk, hogyan járul hozzá a REL a társas kapcsolatokhoz. Ezután meg kellene vizsgálni a vevő általános viselkedését: nem ugyanolyan kikapcsolódás- e a termék termelőtől való megvásárlása, mint egy séta az erdőben a tengerig? Ha igen, akkor a rövid élelmiszerlánc termékek vásárlásának környezeti hatását össze kell hasonlítani a szupermarketek vásárlásainak hatásaival, valamint a szabadidő eltolódásának hatásával.

Mindazonáltal szükséges, hogy a REL-ek tovább fejlődjenek, különösen a városi területek utolsó km-jén. Az ágazat fiatal, logisztikai szinten alacsonyan vagy nem szervezett. Nagyon jelentős mozgástér van ezen a területen (Raton et al. 2020). Azok a városok, amelyeket a városi levegő szennyezés különösen érint, az európai klímaterv ösztönzésére olyan alacsony kibocsátású zónákat hoznak létre, amelyekben már nem lesz lehetőség a szennyező járművek használatára. Ez arra ösztönzi őket, hogy vegyenek részt innovatív projektekben. A közlekedés összevonása, legalábbis a városok bejáratától kezdve, fontos kérdés az egyének, vásárlócsoportok, éttermek, boltok és más üzletek számára, figyelembe véve azt is, hogy sok jármű üresen tér vissza.

Európa több nagyvárosa indított "hub" projekteket (helyi logisztikai platform): Nantes a "Le Kiosque Paysan" -val, Lyon a "Metropolitan Interest Market" -tel, Madrid a madridi km 0 projekttel. Marseille-ben Fab'lim éppen befejezte az igényekről szóló tanulmányt, és az is látszik, hogy a közlekedés összevonásához kapcsolódó logisztikai központok jelentik a legjobb megoldás az utolsó km problémájának megoldására (Duret, J., 2020).

A magánszereplők olyan koordinációs és egyesítési kezdeményezéseket is fejlesztenek (gyűjtés a gyártókkal és a különböző megközelítésekkel történő kézbesítés az átadási pontokig), mint például a blabla telekocsi (egész Franciaországban és Európában terjeszkedő autómegosztó, La Charrette, Local Food Hub stb.)

Példák a kör-körös szállítás hatékonyságának gazdasági, szervezeti és környezeti hatékonyságának javítására irányuló kezdeményezések Franciaországban, a magán- vagy az önkéntes szektorból:

  • A GRAP közvetítők (helyi regionális élelmiszercsoport) közötti kölcsönösség: a teherautók soha nem üresek

Ez a szervezet ötven helyi és biotermékből álló élelmiszerboltot tömörít az Auvergne Rhône-Alpes régióban.

Innováció: egy sajtgyártó a megrendeléseket a GRAP hálózat fogyasztóhoz legközelebb lévő élelmiszerboltjába juttatja el. Az élelmiszerboltokba szállító GRAP teherautó viszi a csomagokat azoknak az élelmiszerüzleteknek, amelyek úgy döntöttek, hogy megvásárolják az adott terméket. A teherautó soha nem üres.

  • Termelők közötti kölcsönösség

Stéphanie Conrad tejtermékeket állít elő Normandiában. Más termékeket is összegyűjt a környező gazdaságokból és a 150 km-re lévő párizsi piacra viszi. A termékeket más gyártóktól veszi meg, ezért kereskedelmi kockázatot vállal. Eredmény: egyetlen utazás egy tucat termelő számára.

Fontos tisztában lenni az ilyen szállításokhoz kapcsolódó biztosítás kérdésével. Ez minden partnerországban más és más lehet!

Ebben a két esetben a REL szervező által a REL többi szereplőjével fenntartott kapcsolatok jelentik a sikert. Ezek a helyi interperszonális kapcsolatok termékeny talajt képeznek egy "másik gazdaság" felé irányuló együttműködés számára.

A szállítási rendszer másik példája a "Promoted" projekt. Itt hűtőtartályokat helyeznek a gazdaságokba, amibe a gazdálkodók elhelyezik a termékeket, amelyeket a fuvarozók értékesítenek. A történet érdekessége, hogy a Lyonnais-hegység gazdálkodói nem csatlakoztak, mert ez a rendszer túl személytelennek tűnt számukra: a rövid élelmiszerláncok éppen ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy újra személyesebbé tegyék a kereskedelmet, hogy újból személyes kapcsolatot építsenek ki az emberek között, és hogy minden szinten fenntarthatóbbá tegyék a gazdaságot.

A szállítás csökkentése érdekében egy másik módszer a gyártó telepítése a fogyasztó közelébe. A döntéshozók, különösen a 2020. évi tavaszi egészségügyi válság idején lett ismertt a városok élelmiszer-függősége. Olyan tevékenységeket kezdtek el szervezni, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelést a városi területeken vagy a városok közelében (például termőföld biztosításával). Ezzel szemben a vidéki területeken történő tevékenység során, a fogyasztó valójában, ha a terület a REL ezen modelljéhez igazodik, a termelőhelyek közelében van = én ennek a monmdtanak sok értelmáét nem látom, hagyjuk ki! (az az eredeti: Conversely, by creating activity in rural areas, the consumer is in fact, if the territory is oriented towards this model of SFSC, near the places of production.). Az egészségügyi válság mindenütt mozgatja a szálakat: például azoknak a párizsiaknak a száma, akik el akarnak költözni Párizsból, hogy vidéken dolgozzanak és vidéken éljenek, drasztikusan megnőtt 2020-ban micsoda???? az eredeti szövegbe sem szerepel: The health crisis there too is moving the lines: the number of Parisians for example who want to leave Paris to work and live in the countryside increased sharply in 2020 (lechemindesmures, 2019). (lechemindesmures, 2019) Ez természetesen új ügyfélkört jelent a termelőknek, nevezetesen azokról az emberekről beszélünk, akik már gyakran fogyasztanak bio termékeket.

A REL szervezők küldetése, hogy kapcsolati hálót építsenek azokhoz, akik segíthetnek a legjobb ökológiai megoldások felkutatásában (megválasztott tisztviselők, mobilitási projektek vagy helyi logisztikai központok vezetői stb.). Figyelembe kell vennie a logisztika költségeire vonatkozó elemeket, mivel a gazdálkodók gyakran elhanyagolják a közlekedési és környezetvédelmi kérdéseket, mindamellett, hogy a szállítási költségek gyakran kis tételt jelentenek.

A FOGYASZTÓK

  1. „Harmadik helyek”

Az összes közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerben megjelent a „harmadik helyek” új definíciója, ami a helyi minőségi termékek szállítására irányuló polgári kezdeményezéseket jelenti. Az ötlet a közösségi irodáktól származik, amelyek interkulturális találkozási pontként szolgálnak azok számára, akik találkozni, enni, beszélgetni, kertészkedni és „valamit csinálni” szeretnének. Ezeken a helyeken többféle tevékenység zajlik: oktatás, szociális szállásadás, vendéglátás, rövid élelmiszerláncokban történő értékesítés, mezőgazdaság és kertészet, körforgásos gazdaság, állampolgári nevelés, kulturális események és így tovább. Jellemzően sokfélék lehetnek, így ingyenes vagy fizetős események; mindenki számára, vagy csak szakemberek számára nyitottak; mezőgazdasághoz, élelmiszerekhez, kertészkedéshez, művészethez és oktatáshoz kapcsolódóak.

A szervezők motivációja a környezetbarát mezőgazdaságból származó helyi termékek beszállítóinak felkutatása, akik segítenek javítani a helyi fogyasztók általános kultúráját / hozzáállását a helyi, egészséges termékek vásárlásához. Például elfogadják (és értékelik) a szabálytalan gyümölcsöket (amelyek nem forgalmazhatók a piacon, ami végül hozzájárul a növényvédő szerek mennyiségének csökkentéséhez), mivel "nulla hibájú” gyümölcs vagy zöldség előállításához szükséges a „feljavító” szemlélet.

Ezek a „harmadik helyek” a városi közösségi kertek, konyhák, gazdák piacai, nyilvános helyek, gazdaságok, ahol az emberek megismerik a mezőgazdaságot, helyi termékeket vásárolnak, ismereteket szereznek az agroökológiai gyakorlatokról és a gazdákról, érzékenyítik a fiatal generációt, segítenek a kis falvak fejlődésében.

  1. Zöld közétkeztetés

Egész Európában fontos téma a közétkeztetés átszervezése. Franciaországban az Egalim törvény 2022-ig előírja, hogy a tartós termékek 50%-a, beleértve a bioterméke 20%-a közétkeztetésben = valami itt hiányzik. A közétkeztetés számára történő helyi termék beszerzés lehetővé teszi a helyi mezőgazdaságban már alkalmazott, fenntartható jógyakorlatok javítását és az ökológiai átmenet ösztönzését – pl. szerződésekkel - olyan gazdaságok számára, amelyek még nem vesznek részt ilyen gyakorlatokban.

Ha egy szakács vagy egy motivált szakácsasszisztens bekapcsolódik a kollektív vagy kereskedelmi vendéglátásba, az ösztönözheti a helyi termékek vásárlásának folyamatát. A diákok szülei ösztönözhetik a helyi döntéshozókat, hogy segítsék az ökológiai és helyi termékek átállását a közétkeztetésben.

A REL szervező ezt az energiát felhasználhatja projektjei növekedéséhez, vagy akár a helyzettől függően stimulálhatja az ilyen típusú megközelítéseket.

Irányítási keretek

Az ellátási láncok fent említett öt szakaszának (gyártás, feldolgozás, logisztika, csomagolás, fogyasztó) egyikét sem lehet hatékonyan végrehajtani egyetlen REL szervező segítségével. A REL szereplők együttműködésének szabályozására azért van szükség, hogy nemkívánatos hatások ne fordulhassanak elő. Ez a szabályozás, a megválasztott tisztviselők és mindazok felelőssége, akik éltetik a területet. = ez a mondat maradjon ki!!!!!! A REL szervezőknek döntő szerepük van az ökológiai átmenet erősítésében a helyi érdekeltek igényeinek figyelembevételével.

A jó kormányzás megőrzi a termékek területi identitását, elkerüli a helyi erőforrások túlzott kihasználását, megkönnyíti a külső erőforrásokhoz való hozzáférést, elosztja a költségeket és az előnyöket az érintett érdekelt felek között "(Brunori, G., el, 2016).

A REL szervezőknek át kell látniuk a helyi ellátási láncok összes szakaszát és ehhez szisztematikus megközelítésre van szükség. Ők akkor tudják biztosítani az ökológiai átmenetet, ha jól ismerik munkájuk területét, ha van rálátásuk a személyes, politikai, környezeti, gazdasági kihívásokra és átfogó képpel rendelkeznek az érintett érdekelt felekről. Hangsúlyozni kell, hogy nem felelősek azért, hogy mindent tudjanak, de képesnek kell lenniük arra, hogy kapcsolatot teremtsenek az emberek között a szükséges cselekvések biztosítása érdekében.

KÖVETKEZTETÉS

Nem magától értetődő, hogy a rövid élelmiszer-ellátási láncok és az ökológiai átmenet együtt jár. Ha a szállítást, a csomagolást és a helyi feldolgozást külön-külön kezelik, a REL ma nem tudja bizonyítani környezeti hatékonyságát.

Meghatározó tényező azonban, hogy a REL-ek agroökológiai gyakorlatot folytató kistermelőktől származnak, ugyanakkor hozzájárulnak a mezőgazdaság zöldítéséhez is.

A rövid élelmiszer-ellátási láncok ökológiai átmenet szempontjából történő méréséhez globális megközelítésre van szükség. Például az a fogyasztó, aki biciklivel megy egy kosár biozöldségért, sokkal többet tesz annál, hogy helyi zöldségeket vásárol. Az utolsó kilométert üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül teszi meg, érdeklődik a termékek minősége iránt, megosztja tudását gyermekeivel, adalékanyagok nélküli friss termékeket főz, újrahasznosítja növényi hulladékát. Az, aki házát fából és helyi szalmából készíti, sokkal többet tesz, mint aki csak házat épít. Értékeli a mezőgazdasági melléktermékeket (szalma), nagymértékben csökkenti a hulladékot (biológiailag lebomló anyagok), nem termel hulladékot, gyakran az adott helyszínen hozza létre a vállalkozását (például távmunkában), majd a helyi termékek megvásárlásával támogatja a gazdákat.

Még nem végeztek átfogó vizsgálatokat annak bemutatására, hogy milyen hatásai lennének az ökológiai átmenet szempontjából, egy túlnyomórészt lokalizált és személyre szabott gazdaságnak.

A multinacionális disztribúciós vállalatok évek óta érzik ezt a fordulatot, és bekapcsolódtak a rövid élelmiszerláncokba, de a szerződéskötési modelljeik ugyanazokat a szabályokat követik, mint a hosszú ellátási láncok esetében.

Arra kell számítani, hogy a rövid ellátási láncok, a hosszú ellátási lánc módszereivel és az "újra lokalizált és személyre szabott gazdaság" körkörös ellátásával együtt fog működni. A kereslet kétségtelenül növekszik és valószínűtlen, hogy a jelenlegi szereplők által felállított modellek (a közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerek, termelői üzletek stb.) képesek legyenek rekordidő alatt kielégíteni őket. Az "egyéb gazdaságot" hordozó körkörös ellátás viszont középtávon, a hálózatépítés logikája révén egyensúlyba hozhatja az erőviszonyokat az ágazatokban és a területeken belül egyaránt: a REL szervezőknek pedig ebben kulcsszerepük van.